Anyagi vagy szimulált valóság?
A filozófusokat és tudósokat már 1999 előtt is egyaránt foglalkoztatta a téma. Bár ekkor kevés “hívője” volt az elméletnek, így nem is volt széles körben elterjedt. Majd megjelent a mozikban Mátrix című film könnyebben emészthetővé téve a szimulált valóság elméletet.
Az elmélet egy szolipszizmus nevű filozófiai irányzattal indult! Eleinte nem voltak sokan akik ezzel foglalkoztak volna. Magát az elméletet a már említett akció film tette könnyen emészthetővé. Ennek a filozófiának az alapja röviden az – egyes szám első személyben megfogalmazva -, hogy én vagyok az egyetlen aki létezik, aki anyagi és valóságos. Minden más létezése az én tudatomtól függ. Így nyersen megfogalmazva valjuk be nem csoda, hogy nem volt sok követője az irányzatnak.
Szerintem ez a megfogalmazása a szimulált valóság elméletnek feltételezi azt, hogy az ember maga létezik és csak az univerzum maga a szimuláció. Ha mi emberek létezünk és a szimulált univerzumban élünk, akkor vajon, hol létezünk?
Nick Bostrom
Nick Bostrom három alappontot fogalmazott meg.
- minden emberihez hasonló civilizáció az univerzumban kihal, mielőtt elérne arra a fejlettségi szintre, hogy szimulálni tudná a valóságot;
- ha bármelyik civilizáció mégis eléri ezt a fejlettségi szintet, közülük egyik sem akar ilyen szimulációkat futtatni;
- a fejlett civilizációk több szimulációt is tudnak futtatni, ami azt jelenti, hogy sokkal több szimulált világ létezik, mint valódi.
A fenti három állításból, szerinte, nem elképzelhetetlen az sem, hogy mind igaz, de legalább az egyik biztos.
Mr. Bostrom egyébként egy nagyon intelligens ember, és bár inkább filozófusként ismert, szakterülete a Mesterséges intelligencia kutatás. E téren nemzetközileg is elismert és olyan nevekkel említik egy lapon mint, Stephen Hawking (nyugodjék békében), Elon Musk és Bill Gates
Persze az egész elmélet kérdéses, de ezek után, több tudós is arra a következtetésre jutott, hogy a szimulált valóság elmélet, egyáltalán nem elképzelhetetlen, csak annak mélysége és “formája” nem tisztázott. Vajon milyen szintig lehet a látott valóságunk csak egy szoftver, vagy képzelet, vagy nevezze mindenki aminek szeretné? A fenti állítások első pontja ugyan nyitva hagyja annak a lehetőséget is, hogy a valóságnak hitt valóságunk tényleg anyagi és létezik.
Ugyanakkor érdekes belegondolni abba, hogy mi van ha egy kapszulában fekszünk – nem feltétlen a jelenleg is ismert emberi formában – egy szuperintelligens civilicázió laborjában és csak egy kísérlet alanyai vagyunk. Esetleg az ember maga is csak egy program?
Kitörés lehetősége
Ha az ember olyan fejlett lenne, hogy tudna futtatni egy olyan bonyolult szimulációt, amilyenben az elmélet szerint élünk, milyen gyakorlati haszna volna? Megfigyelhetnénk a folyamatot? Öntudatra ébredhetünk vajon abban az esetben ha mi is csak programok vagyunk?
Az ember által teremtett szimulált valóság jelenleg kimerül abban, hogy valaki leül játszani egy videójátékkal. Belebujunk egy másik karakter bőrébe és beleéljük magunkat a szerepbe. Talán velünk is éppen ez történik.
Elborult gondolat, de ebben az esetben elég bizarr jelenség volna az, ha videójáték közben a játszott karakter átvenné az irányítást tőlünk és a kiutat kezdené el keresni.
Az, hogy felismerjük a szimulációt és kitörjünk belőle, úgy gondolom, csak abban esetben jöhet szóba, ha legalább mi emberek fizikailag is létezünk valamilyen formában, valahol, valamint az egész elmélet feltételezi azt, hogy egy valóság minimum létezik, hiszen valahol kell, hogy fusson legalább egy szimuláció. Így nagyobb a valószínűsége annak, hogy az egyik szimulációban élünk mintsem a valóságban.
Forrás:qubit.hu, wikipedia.org