Mi is az az evolúció?
Az evolúció az a folyamat, amelyben a biológiai populációk örökölhető tulajdonságai megváltoznak a generációk egymást követő során át. Az evolúció folyamatának működése következtében az élővilág összetétele folyamatosan változik, a fajok folyamatosan átalakulnak, új fajok keletkeznek és halnak ki.
Oké ezt mindannyian tudjuk. Na de mi a helyzet akkor, ha ez a változás nem folyamatos, hanem ugrásszerű? Pontosabban, ha fejlődésben történik egy nagyobb ugrás. Az evolúció ezen fajtáját hívjuk evolúciós ugrásnak.
Réges-régen…
Az emberi történelem során több ilyen ugrásról is tudunk. Például, a két lábra állás mely a történelmünk során egy rövidebb időintervallumot ölelt fel hiszen az éghajlat változás miatt csökkent az erdők száma. A fákon már kevesebb volt az élelem forrás így a fajunk fennmaradása volt a cél. A lábaink módosultak és a kezeink felszabadultak.
Nem sokkal ezután készen is álltak az eszközhasználatra. Hasonlóan gyors változás következett be amikor a nyers húsevésről az ősember áttért a gyakoribb növény azaz zöldség és gyümölcs fogyasztásra illetve elkezdte megfőzni, megsütni az elfogyasztandó ételt, így már nem volt szüksége hatalmas metszőfogakra és erős állkapocsra. Ennek következtében ezek mérete lecsökkent. Az emberekhez hasonlóan az állatok is változnak/fejlődnek. Sokszor ugrásszerűen.
A legjobb barát
A legnagyobb változást talán az ember leghűségesebb társai a kutyák érték el.
Míg néhány évezreddel ezelőtt tökéletesen vadászó ragadozók voltak, ma már aligha élnek meg emberi segítség nélkül. Továbbmegyek. Őseink megtanultak közösségben élni ezen lényekkel. Jelezték a veszélyt és elfogyasztották az ember számára már használhatatlan maradékokat, ezzel megakadályozva, hogy más veszélyes ragadozók az ember közelébe kerüljenek.
Később együtt vadásztak, majd osztoztak a zsákmányon. Ezek az állatok megtanultak őrizni bennünket és haszonállatainkat. Néhány évtizede pedig olyannyira az életünk részévé váltak, hogy sokan gyermekeinkként tekintünk rájuk.
Öltöztetjük, babusgatjuk őket. Ők pedig változnak, tanulnak és egyre inkább hasonlítanak ránk. Csányi Vilmos etológus professzor vezetésével indult egy kutatás mely bebizonyította, hogy a kutyáknak ma már nem csak az számít mit mondunk, hanem az is hogy hogyan. Arcvonásainkból, hanghordozásunkból felismerik érzéseinket és reagálnak rá. Ugyanígy ők is megosztják velünk érzéseiket, vágyaikat. Jelzik ha éhesek, szomjasak, félnek esetleg izgatottak valami miatt. Hozzák a pórázt séta időben, csaholnak örömükben ha haza érünk és az ölünkbe bújnak vigasztalásért.
Egyszóval kommunikálnak velünk. Egyre jobban.
Hol a határ?
Kutatások szerint nem sokára meg is fognak szólalni. Ennek bizonyításához elég megnéznünk néhány videót az interneten, ahol kutyák próbálnak utánozni embereket és szinte már érthető szavakat ismételnek rendületlenül gazdáik után.
A világ legokosabb kutyája több mint 1000 szót tanult meg felismerni és hasonló logikai játékokat volt képes elvégezni mint egy 3-4 éves gyermek. Van egyáltalán határ? Hiszen ha a kutyáink már olyan okosak mint az óvodás korú gyermekeink és úgy is kezeljük őket a változás pedig folyamatos sőt ugrásszerű itt az idő, hogy elgondolkodjunk.
Unokáink talán ugyanúgy fognak beszélgetni kutyáikkal, mint Mézga Aladár Blökivel és együtt utazgatnak majd a bolygók között?